Nyári szünet.

Az önfeledt szórakozás, pihenés ideje a gyerekek számára. Persze nem minden gyereknek. Vannak gyerekek , akiknek a nyári szünet alatt tanulni kell. Azokat az ismereteket, amelyre tíz hónapnyi idejük valamilyen oknál fogva nem volt.

Mégis, kérdezhetnénk: Miért olyan nehéz már általános iskolában tanulni?

 Kinek a felelőssége, amikor megbukik egy gyerek?

Ha már általános iskolában bukdácsol a gyermek, milyen jövő várhat rá?

Az általános iskola alapozó, alapműveltséget ad minden gyermeknek. A megszerzett tudás nem kizárólagosan a tananyag tartalmára fókuszál, mint azt esetleg sokan hiszik!

Az általános iskolában a különböző készségek, képességek egyaránt fokozottan fejlődnek. Természetesen abban az esetben optimális ez a fejlődés, amikor a gyermek az életkorának, képességeinek megfelelően sajátítsa el az ismereteket.

Alsó tagozatban a gyermek képességei azok, amelyek nagy mértékben befolyásolhatják az adott évfolyam sikeres elvégzését.

Meg kell azonban jegyezni , hogy a tanulás körülményei, a motiváció szintje már kisiskolás korban sem elhanyagolható. Alsó tagozatban tanul meg a gyermek olvasni, írni , számolni azon a szinten , amelyhez a további években hozzá kell, hogy tegyen.

Nagyon fontos, tehát, hogy az olvasás készsége, írás készsége, számolási készsége szilárd alapokon nyugodjon, mert ennek hiányában a felső tagozatban szenvedhet az adott tárgy területein.

Az alsó tagozatos gyermek esetleges bukásának oka minden gyermeknél más tényezőkből állhat össze. Legkevésbé gondolom azt, hogy a pedagógus rosszmájúsága vezetett a kisiskolás bukásához. Azonban alsó tagozatban a csemetének leggyakrabban egy tanítója vagy, esetleg még az idegen nyelvet tanító kolléga, egyre több iskolában van tantárgyak szerinti oktatás is. A gyermeknek alkalmazkodni kell már ilyen kis korban több pedagógus elvárásához, ami egyes esetekben elképzelhető, hogy nehezen megy. Ez természetes folyamatnak mondható. Mindenképpen figyelemmel szükséges kísérni a gyermek előmenetelét, a tanító építő tanácsait megfogadni, együttműködni az iskolával.

Időt szánni a gyakorlásra, ha nehezebben megy egy terület. Az időzítésen nagy hangsúly van, nem szabad az utolsó napokra hagyni a hajrát!

Ne feledjük, hogy amit hónapokon keresztül nem sajátított el a gyermek, azt nem fogja tudni bepótolni néhány hét alatt!

Amit tehetünk, ha alsós tagozatos gyermekünk bukott meg valamely tantárgyból az az, hogy nem szidjuk le, hanem SEGÍTÜNK neki felzárkózni!

Játékos formában, nem szorongást keltve minden nap néhány percet szánjunk arra, hogy az adott tárgy követelményeit átismételjük.

Könnyű dolgunk lenne, ha minden esetben elé tennénk egy feladatlapot, viszont tanácsolom, hogy ne az írásbeliség kerüljön nyáron előtérbe!

 Például , ha elmegyünk sétálni megszámolhatjuk a szembejövő embereket, vagy a vásárolni kívánt gyümölcsök számát. A lényeg, hogy „észrevétlenül” gyakoroljunk, az adott tananyag követelményei szerint.

Amennyiben így teszünk a gyermek szünideje is kellemesebben telik, szülőként sem stresszelünk annyit!

Ügyeljünk még a fokozatosságra, minden nap egy kicsivel több feladatot oldjunk meg a gyermekkel!

Figyeljünk az érzelmeinkre is, érezze a gyermek a szeretetünket, támogatásunkat, segítőkészségünket és semmiképpen ne érezze a haragunkat, szégyenünket!

Felső tagozatos gyermek esetében  a gyermek önállósága már nagyobb méreteket ölhet, mint kisiskolás korában. Azonban a felső tagozatos kamaszt sem szabad magára hagyni a tanulmányaival nyáron! Minden fentebb leírt gondolat érvényes a kamaszok bukása esetében is.

Felső tagozaton a kamaszkor sajátosságai, a csoportok, haverok hatásai felerősödnek a szülők irányítása gyengülhet. Úgy vélem, hogy felső tagozatos gyermeket sem szabad semmiképpen egyedül hagyni az iskolai feladataival. Segíteni kell tanulmányaiban, azon a területen , amelyben tehetséget mutat, érdeklődése nagyobb mértékben van jelen, mint a többi tárgy esetében.  Ebben az életszakaszban kezdődik el a pályaorientáció, érdemes tehát a gyermek érdeklődésére, kiemelkedő eredményeire figyelni.

Azokban a tantárgyakban, amelyben gyengébb képességű is a minimumot szükséges elsajátítania.

Több esetben tapasztaltam, hogy egy felső tagozatos gyermek azért bukott meg, mert egyszerűen nem hajlandó elvégezni a tanórai feladatait, ezáltal nem írja meg a dolgozatát, nem szerez elégséges érdemjegyeket.

Dacból, érdektelenségből, legkevésbé sem a gyenge képessége miatt.

A kamaszokra már másképpen  kell a szülőknek odafigyelni, mint kisiskoláskorukban tették!

Nehéz helyzet, ha a gyermekre pótvizsga vár, esetenként nem egyetlen, hanem kettő tárgyból is.

Nem csak a gyermek lelkének, hanem az egész családnak „más” lett a nyara.

Fontos, hogy a gyerekeket segítsük , megértsük, a hibáikat javítsuk, türelmesek legyünk! Biztosítsuk őket szeretetünk, segítőkészségünk felől, amennyiben tudjuk a bukás okát keressünk megoldásokat a további évekre vonatkozóan!

Cél, hogy a bukás ellenére a gyermek nyara pihentető, élményekben gazdag maradhasson, ne a tanulás, szégyenérzet, szorongás legyen úrrá az egész családon!

Augusztusban pedig ott van az esély, hogy „megtanulva” a bukás leckéjét szeptemberben már a régi pajtásakkal folytassa a gyermek az iskolát.

Kívánok minden jelenleg tanulásra kényszerült gyermek szüleinek erőt, kitartást, szeretetet gyermekük irányába!